A pszichológia érdekes területe a vágyakozás- vágybeteljesülés- boldogság kérdése. A védikus lélektan szerint a psziché több rétegből áll. Intelligencia, elme, érzékek, és egy egó. Az örök szellemi lélek eredeti helyzetében telejesen boldog, teljes tudás birtokosa és az öröklétet tapasztalja. Ez elég okunk arra, hogy folyamatos, intenzív vágyunk legyen erre az ideális állapotra. Azonban, amikor az anyagi létet tapasztalja, az eredeti önazonosítás (eredeti egó) helyett egy hamis egó kezd el működni. Ez a hamis egó okozza az anyagi testtel való önazonosítást. Egy képletes allegória szerint, a Lélek a szekér (a test) utasa, a kocsihajtó az intelligencia, a gyeplő az elme, s a lovak az érzékek. Ekkor az elégedetlen érzékek magával ragadhatják az elmét, s így folyamatos (érzékeken át tapasztalható) önző élvezeti vágyra sarkallnak minket. Jön egy vágy, izgatottan dolgozunk, míg kielégítjük, s ha sikererül, akkor se élvezhetjük sokáig a boldogságot, mert újabb vágyak törnek föl. Ahogy elmerülünk az örömök hajszolásában, nem kerülünk igazából közelebb a boldogsághoz, csak annak igéretét kapjuk meg! Ez a kezdetben kellemesnek tűnő édes érzés később keserűvé válik, mint a méreg. Erre bizonyíték a jóléti társadalmak tömegessé váló depressziója, a kábítószer használata, és az abortuszok is, akárcsak a túlfogyasztásból fakadó egyre fenyegetőbb hulladék krízis. Az igazi boldogsághoz a lelki önmegvalósitás folyamata vezet el, erre tanítanak a nagy gondolkodók, a szentírások, és a vallások is, hogy lássunk túl azon, amit szeszélyes érzékeink megkívánnak, s lássuk meg az igazi célt, s az önzetlen odaadásból merítsünk boldogságot!

Kategória: Lélektan

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder