A lélekre vonatkozó tudásunk többnyire a szentírásokból származik. Bár intellektuálisan vagy koncepcionálisan ismerjük, de valójában nem sokat tudunk róla. Ez az egyik titok, amely bennünk van, de nem könnyű felismerni. Sokan akik horror filmeket néznek,a lelket a halottak szellemeivel vagy gonosz kísértetekkel azonosítják ezért sok babona és félelem kapcsolódik a lélek kifejezéshez. A “lélek” szó nem az istenhez áll közel ,inkább a halálhoz,ezért a legtöbb ember ha meghallja ezt a szót, rossz érzéssel tölti el.
Ez a felfogás egy torz koncepció a lélekről és a sötét tudatlanság eredménye.

Vannak akik hisznek a lélek létezésében és vannak akik nem hisznek. Vannak akik szerint a lélek bennünk lakik,és halálunk után tovább él a túlvilágon,vagy a mennyben van a pokolban.
Vannak akik szerint a lélek tovább vándorol egyik testből a másikba.Vannak olyan vélemények is hogy a lélek meghal a testtel együtt.Van olyan is aki szerint az állatoknak nincs lelke csak az embereknek, de olyan is van aki szerint minden élőlénynek van lelke,még a kősziklának is.

Vannak olyan felfogások is amelyek szerint a lélek anyagi természetű,és van akik szerint szellemi természetű.
láthatóan a lélek fontos kérdéseire nincs határozott válasz,csak különböző találgatások és spekulációk vannak.

Vallástól és meggyőződéstől függetlenül fel kell tennünk a kérdéseket a lélekre vonatkozóan:

Mi a lélek? Ez egy entitás, tudat, egyéniség vagy egy bizonyos fajta energiatér, tudatosság vagy szubjektivitás?
Meg tudjuk-e különböztetni egymástól a lelket?
Van-e saját formájuk, méretük és akarata?
Hogyan jön létre a lélek, és hova megy, amikor felszabadul a testből? Mi történik egy lélekkel az egyén halála után, és amikor más formában reinkarnál?Hogyan kapcsolódik bele egy lélek a testbe, és miért szenved még ilyen sokáig, mielőtt felszabadulna?Lehetséges-e, hogy megtapasztaljuk azt tudatosan a szokásos mentális tudatosságunkkal?Felszabadulása után továbbra is létezik-e egyéni egységként vagy megszűnik-e, stb.

Ahhoz hogy a lélek valódi jelentését megértsük, a leghitelesebb szentírásokhoz kell fordulni. A szentírások azoknak a bölcs embereknek a tanúvallomásai a lélekről akik tapasztalták hogy mi a lélek.

A védikus és tantrikus bölcsek egy örökkévaló, elpusztíthatatlan lélek vagy az Atman létezését hirdették.
Szerintük a felszabadulás az egyéni lélek felszabadítását jelenti a születések és halálozások ciklusából (samsara).
A lelket általában az Énnek nevezik, mivel nincsenek azonosítható tulajdonságai.Az egyéni lélek a Legfelsőbb Én konkrét aspektusa.A lélek (Atman) túl van az elme és az érzékek körén. Ezért megfoghatatlan, leírhatatlan és transzcendentálisnak tekinthető.Ennélfogva szubjektív módon tapasztalható meditatív állapotban, de nem lehet pontosan objektíve tapasztalni a dualitás állapotában. A léleknek nincs lényegessége, semmiféle formája vagy fizikai állapota.Ugyanakkor üresnek sem tekinthető Ez egy örök állandó princípium, amely minden tekintetben teljes és öntudatos.Ez a megfigyelő és tapasztaló részed, a szemlélő, tanúságtudat, amelyről csak a nyugodt pillanatokban tudatosulsz, amikor csendes vagy introspektív vagy amikor az elméd és a tested nyugalmi állapotban van.

Az Én a végtelen, örök, elpusztíthatatlan, leírhatatlan, oszthatatlan, megkülönböztethetetlen, tiszta, sugárzó, szabad, tiszta tudat, a legmagasabb intelligencia, mint egy részecske, mint a legkisebb vagy nagyobb, mint a legnagyobb, tiszta világosság. Sajnos ezek az absztrakt leírások sem segítenek hogy megértsük az Én valódi természetét.

A szentírások egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a lélek nem más mint a tiszta tudat. Ez a tudatod szubsztrátuma vagy lényed legmélyebb aspektusa.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder