Rétek, hegyek, erdők, sodornak a felhők…
Fenyők rejtekében sziklás meredélyen
templomocska áll.
Amikor betérek, kigyúlnak a fények.
Benn béke és csend honol,
Ez az én otthonom!

Lassan körbenézek…
Megérintem a falat,
s az eltűnik egy perc alatt.
Kinyílik az arany folyosó,
spirálisan felfelé kanyargó.
Ez vezet az éghez.
Minden kanyarulat
egy-egy képet mutat…

Ha belépsz a képbe,olyan, mintha élne.
Hamis valóság!
Felismerve ezt,már továbbmehetsz.
Az utolsó, az borzasztó…
Megtöri lelkedet.

Egyet ne feledj:
te Istent keresed!
S ím előtted áll,
egy fényoszlopban vár…
Most már tiéd lehet.
Benned van,
s te benne vagy…
Átjár a szeretet…
Eláraszt a láz,
a kozmikus nász…
Bevégeztetett.

Kategória: Vers

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder