Amikor egy tanítvány azon munkálkodik, hogy a Mesterével azonosuljon, akkor egy valóban mágikus kapcsolatot alakít ki Vele, melynek köszönhetően elkezd hasonlítani a Mesterére.
Nem feltétlenül fizikailag hanem belsőleg, azáltal, hogy részese lesz a Mestere Bölcsességének és Fényének.

A tanítvány számára a valódi bölcsesség a Mesterrel való azonosulásban rejlik, mivel ily módon felfedezi a Mester lelkében, szívében, intelligenciájában és akaratában rejlő titkokat, és így mindezek a kincsek átáradnak belé is.
Mivel a Mester nem önző és nem kicsinyes, bőséggel ad.
Még ha a Mester azt látja is, hogy az egyik tanítványa kezdi túlszárnyalni Őt, a szíve örvend ennek, és azt mondja: “Ez a tanítvány a gyermekem; ha túlnőtt rajtam, annál jobb, mert én vagyok az apja. És a gyermeket látván szíve megtelik büszkeséggel.”

Tanítvány az, aki magát mesterének feláldozza. A stréber az, aki a mestert áldozza fel önmagának. Feláldozza és kizsákmányolja és kifosztja, mindezt úgy, hogy látszólag meghódol, sőt hódolatával kitűnik, valójában a markába vigyorog.
A stréber a tanítvány ellentéte.

Kategória: Guru

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder