“E Vaikuntha (aggodalmaktól mentes) bolygókat sok-sok végtelenül áldásos erdő borítja, s bennük a fák kívánságteljesítő fák, amik bármit képesek megadni, amire csak szeretne a lélek, korlátok nélkül. Minden évszakban virágba borulnak s gyümölcsöt hoznak, mert a Vaikuntha-bolygókon minden spirituális és rendelkezik személyiséggel.
A Vaikuntha bolygók lakói repülőiken (vimánákon, gépeken, amit a vágyak hajtanak) utaznak feleségeik és társnőik körében, és szüntelenül az Úr tulajdonságairól és cselekedeteiről énekelnek, amelyek mentesek minden kedvezőtlen jegytől. Miközben az Úr dicsőségét zengik, nem törődnek még a nyíló, illatozó mádhavi virágokkal sem, amelyek csordultig vannak mézzel.

Amikor a méhek királya magas hangján az Úr dicsőségét zümmögi, a galambok, a kakukkok, a darvak, a cakravákák, a hattyúk, a papagájok, a foglyok és a pávák egy időre elcsöndesednek. E transzcendentális madarak abbahagyják saját éneküket, hogy hallják az Úr dicsőségét.
Vaikuntha lakói azuritból, smaragdból és aranyból készült repülőkön utaznak. Bár telt csípőjű, gyönyörű, mosolygó arcú hitveseik veszik körül őket, azok vidámsága és szépségük vonzereje nem ébreszti fel bennük a szenvedélyt, mert ott nincs kéj.

A Vaikuntha bolygókon a hölgyek olyan gyönyörűek, mint maga a szerencse istennője. E transzcendentális szépségű hölgyek, akik bokapereceikkel csilingelve lótuszvirágokkal játszadoznak, néha a helyenként aranyberakással díszített márványfalakat tisztogatják, hogy elnyerjék az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A szerencse istennői saját kertjeikben imádják az Urat, s a transzcendentális tavak korallal kirakott partjain tulasi leveleket ajánlanak fel Neki.
Miközben így imádják Őt, a vízben megpillantják nemes orruk és szépséges arcuk tükörképét, s úgy látják, még csodálatosabbá váltak amiatt, hogy az Úr csókolja arcukat. Milyen sajnálatos, hogy a szerencsétlen emberek nem a Vaikuntha bolygókról beszélgetnek, hanem olyan témákkal törődnek, melyek nem érdemesek arra, hogy meghallgassák őket, s amelyek megzavarják értelmüket! Azok, akik nem a Vaikuntháról, hanem az anyagi világról beszélnek, a tudatlanság legsötétebb birodalmába kerülnek.”

/Srimad Bhagavatam/

A Vaikuṇṭhaloka ,nem más mint Vishnuloka vagy Paramampadam Vishnu égi lakóhelye , aki a hinduizmus egyik legfontosabb istensége és a vaisnavizmus tradíciójának legfőbb lénye. Vaikuntha egy olyan lakóhely, amely kizárólag őt, társát a lakshmi istennőt és más felszabadult lelkeket illeti meg, akik mokshát szereztek . Tiszta boldogsággal és boldogsággal áldottak a legfőbb lény társaságában az örökkévalóság számára.

A Vaikuntha bolygók 26200000 yojana távolságra (209600000 mérföldre) Satyaloka felett helyezkednek el . A fennmaradt puranák és vaisnava hagyományok nagy részében a Vaikuntha a Makara Rashi irányába helyezkedik el, amely egybeesik a Bak konstellációjával . A kozmológia egy változata azt állítja, hogy Vishnu szeme a Déli Celestiális Pole-ban van, ahonnan a kozmoszt nézi.

Kategória: Hinduizmus

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder