Az āgama kifejezés tágabb értelemben megbízható személyek szóbeli közléséből származó információk elsajátítását jelenti. Vyāsa szerint az ilyenfajta szóbeli közlés csak akkor alkalmas hiteles tudásszerzésre, ha a beszélő tapasztalta, vagy kikövetkeztette azt, amiről beszél. Különben nem működik, csak ha az eredeti elbeszélő tapasztalta azokat.

A védikus lelki hagyományokban használt értelmezésében az āgama a „szent hagyományok [múltból] alászálló tanításait” jelenti. Ebbe a kategóriába tartoznak a kinyilatkoztatott szentírások tanításai, amelyek a Legfelsőbb Úrtól szállnak alá, s ezért mint ilyenek hibátlanok, valamint az ezen szentírások alapján beszélő, tanító szent személyek, önmegvalósított bölcsek közlései.

A védikus hagyományok a lelki gyakorlóknak elsősorban ez utóbbi tudás-szerzési folyamatot javasolják, amely által megszerzett tudás a lelki gyakorlatoknak köszönhető tisztulás következtében közvetlenül is tapasztalhatóvá válik a yogī számára. Bár a háromféle pramāṇa mindegyikének megvan a szerepe az önmegvalósítás folyamatában, a lelki folyamatok közben tapasztalt, vagy kikövetkeztetett információkat mindig meg kell, hogy erősítse az āgama/śabda, vagyis a kinyilatkoztatás.

Kategória: Hinduizmus

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder