A védikus filozófia kezdetben nem létezett, mert az első helyen a szertartások voltak. A rituális keretek viszont csak rejtett magyarázat-modelleket adtak az Univerzum teremtésével kapcsolatban. A spirituális és rituális gyakorlatok helyét késöbb az Upanisadok korában egy olyan védikus filozófia kezdte átvenni, amit a védikus bölcsek fejlesztettek ki. Ez a filozófia vagy inkább metafizika természetesen az áldozati rendszerből táplálkozott és nem száraz elméletek gyüjteménye volt. A spirituális filozófia lényege az emberek és istenek
szimbiózisáról szólt és az ételfelajánlásról.Az istenek, bár felette állnak az embereknek, mégis az emberektöl függenek. Abból tudnak táplálkozni csak, amit az emberek felajánlanak jó szivvel. A démonok is érzésekböl táplálkoznak, mint pl. a félelem, a düh és a rosszindulat érzéseinek energiáiból. Az istenek viszont a szeretet, a jószívűség és a hála érzés energiáját hasznositják. Az ember változó érzései és szándékai vagy az isteneket, vagy a démonokat táplálják. Ezt akarták a bölcsek metafilozófiai szinten elmagyarázni és rögzíteni a darshana rendszerekben. Az emberek a spirituális létrán felfelé haladva táplálják az isteneket, cserébe az istenek áldásokat adnak.

A védikus yoga rendszerbe ez a gondolat a yama és niyama regulákban is beférkőzött, és igy válik érthetővé a yoga igazi értelme, az istenekkel való kapcsolat és Egység megvalósítása, ami ebből a kölcsönösségből fakad. A rituálék helyét átvették az öntisztitó praxisok, lemondások, légzések és koncentrációs technikák, amelyek támogatják ezt a kapcsolódást és önmegvalósitást. A yoga és a tantra kifejezetten stabilizálja a lelket az isteni Egységben.

Az ősi áldozati szertartások a modern ember szemében bár babonaságnak tűnhetnek, de mégsem azok, ha mélyebb szinten gondoljuk át az áldozati cselekményt. Áldozat nélkül nincs emelkedés, csak az önzés erősítése. Aki nem képes áldozatot hozni, az nem érhet el eredményeket. Az áldozatban a lemondás eszménye tükröződik. Aki adni akar, annak le kell mondania, azaz áldozatot kell hoznia.

Egy tanitó pl, áldoz az energiájából, az idejéből, a szeretetéből elvárások nélkül. A tanitvány, ha ezt értékeli, akkor hálaérzet támad benne és ő is hasonlóan cselekszik és adakozni akar. Az adás az áldozat. Amikor valamit adunk, jó szivvel kell adnunk, nem kényszer hatására. A szeretet az adásban domborodik ki. Természetesen az elfogadás is nagyon fontos, amikor képesek vagyunk elfogadni mindent, amit kapunk. Amikor a yogí mindent úgy fogad el, ahogyan az van. Elvárások nélkül.

Ez nem moralitás kérdése. A szülő is áldozatot hoz a gyermekéért, a katona is áldozatot hoz a hazáért stb., Ez nem moralitás kérdése, hanem belülről fakadó őszinte lemondás. A kényszer nem képes igazi lemondást kieszközölni. A kényszer valójában eröszak. Az erőszak pedig bűn, mert ez az ahimsa (nemártás) törvényének súlyos megsértése.

Kategória: RitualisztikaVéda

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder