A védikus filozófia kezdetben nem létezett, mert az első helyen a szertartások voltak. A rituális keretek viszont csak rejtett magyarázat-modelleket adtak az Univerzum teremtésével kapcsolatban. A spirituális és rituális gyakorlatok helyét késöbb az Upanisadok korában egy olyan védikus filozófia kezdte átvenni amit a védikus bölcsek fejlesztettek ki. Ez a filozófia vagy inkább metafizika természetesen az áldozati rendszerböl táplálkozott,és nem száraz elméletek gyüjteménye volt.A spirituális filozófia lényege az emberek és istenek szimbiózisáról szólt,és az ételfelajánlásról.Az istenek bár felette állnak az embereknek mégis az emberektöl függenek.Abból tudnak táplálkozni csak amit az emberek felajánlanak jó szivvel. A démonok is érzésekböl táplálkoznak,mint pl a félelem a düh és a rosszindulat érzéseinek energiáiból.Az istenek viszont a szeretet a jószivüség és a hála érzés energiáját hasznositják.Az ember változó érzései és szándékai vagy az isteneket vagy a démonokat táplálják.Ezt akarták a bölcsek metafilozófiai szinten elmagyarázni,és rögziteni a darshana rendszerekben.Az emberek a spirituális létrán felfelé haladva táplálják az isteneket cserébe az istenek áldásokat adnak.
A védikus yoga rendszerbe ez a gondolat a yama és niyama regulákban is beférközött,és igy válik érthetövé a yoga igazi értelme az istenekkel való kapcsolat,és Egység megvalósitása,ami ebböl a kölcsönösségböl fakad.A rituálék helyét átvették az öntisztitó praxisok ,lemondások,légzések és koncentrációs technikák,amelyek támogatják ezt a kapcsolódást és önmegvalósitást. A yoga és a tantra kifejezetten stabilizálja a lelket az isteni Egységben.

Az ösi áldozati szertartások a modern ember szemében bár babonaságnak tünhet,de mégsem az,ha mélyebb szinten gondoljuk át az áldozati cselekményt. Áldozat nélkül nincs emelkedés csak az önzés erösitése.Aki nem képes áldozatot hozni az nem érhet el eredményeket.Az áldozatban a lemondás eszménye tükrözödik.Aki adni akar annak le kell mondania azaz áldozatot kell hoznia.

Egy tanitó pl áldoz az energiájából az idejéböl,a szeretetéböl elvárások nélkül.A tanitvány ha ezt értékeli, akkor hálaérzet támad benne és ö is hasonlóan cselekszik és adakozni akar. Az adás az áldozat. Amikor valamit adunk jó szivvel kell adnunk nem kényszer hatására. A szeretet az adásban domborodik ki. Természetesen az elfogadás is nagyon fontos,amikor képesek vagyunk elfogadni mindent amit kapunk. Amikor a yogi mindent ugy fogad el ahogyan az van. Elvárások nélkül. Ez nem moralitás kérdése. A szülö is áldozatot hoz a gyermekéért, a katona is áldozatot hoz a hazáért, stb., Ez nem moralitás kérdése, hanem belülről fakadó őszinte lemondás. A kényszer nem képes igazi lemondást kieszközölni. A kényszer valójában erőszak.Az erőszak pedig bűn, mert ez az ahimsa (nemártás) törvényének súlyos megsértése.

Kategória: Hinduizmus

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder