A világot létesítő erők három formában nyilatkoznak meg: teremtői formában, a létállapotokat megőrző formában, és azokban a formákban, amelyek a létállapotokat megszüntetik, felbomlasztják vagy átvezetik valamiféle más állapotba. A hindu tradíció ezt az első verziót Brahmával, a második verziót Viśnuval, a harmadik verziót pedig Śivával hozza összefüggésbe. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy mindazok a megszűnések, felbomlasztások, mintegy a teremtés visszavezetései valamilyen más állapotokba, amelyek nem egy vertikummal szimbolizálható vonal mentén jönnek létre, azok szintén Viśnu nevéhez kapcsolódnak. A vertikum szimbólumának értelmében történő megszűnés és megújítás az, ami a śivai princípiummal függ össze.

A tradicionális szemlélet az evolucionizmus helyett az involucionizmust fogadja el, és nem a fejlődést, hanem inkább az alászállást tételezi a létező formákkal kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy az emelkedést, ha a fejlődésen emelkedést értünk, természetesen a hagyományos spirituális és metafizikai szemlélet elfogadja, sőt, ezt igenli, ezt követeli meg, emellett foglal állást, és ennek a lehetőségét is kimondja, de az emelkedést akkor tartja lehetségesnek, ha ez akaratlagos, tudatos, és ha nagymértékben – még ha relatíve is – szabad. Tehát csak a szabadság, az akaratlagosság és a tudatosság vezethet be olyan irányú szellemi mozgásokat, amelyek megfelelnek egy emelkedésnek, és ebben az esetben – ha valaki a kifejezéshez nagyon ragaszkodik – a fejlődésnek is. Azok az állapotok azonban, amelyek nem uralkodnak önmaguk felett, vagyis azok az állapotok – itt az állapotokat nagyon tág értelemben értjük: ezek lehetnek lények, emberek, funkciók, szorosabb értelemben vett állapotok –, amelyek lehetővé teszik azt, hogy más erők, esetleg alacsonyabb rendű erők, körülményekből származó erők determinálják, tehát ezek az állapotok, létformák, létverziók voltaképpen és fokozatosan sokkal inkább hanyatlással jellemezhető folyamatban vannak, mint fejlődésben.

Tehát semmiféle létformát, respektíve az ember létformáját, sem az ember tudatállapotait nem lehet fejleszteni, tehát nem lehet olyan fejlődés, amelyben az embert fejlesztik, hanem csakis olyan állapotokról van és lehet szó ebben az esetben, amely ha nem uralt, ha nem tudatos, ha nem akaratlagos, ha nem szabad, akkor az tulajdonképpen megfelel egy süllyedésnek.

A létben működnek olyan erők, amelyeknek az eredetét sokkal közvetlenebbül vagy kevésbé közvetetten, mint általában a létezők bármilyen megnyilvánulását, csakis egy végső centralitásra lehet visszavezetni. Tudjuk, hogy vannak olyan léterők, amelyek a pusztítással, pusztulással, felbomlással, megszűnéssel állnak kapcsolatban, részben a horizontalitással, részben pedig a vertikummal szimbolizálható megszűnésekkel. Ha a lét és a tudat egységével, s ha a lét és a tudat alapvető kérdéseivel foglalkozunk, akkor olyan ősi hagyományokhoz kell fordulnunk, hogy megbízható eligazítást kapjunk, amely ősi hagyományok maguk köré az idők folyamán mintegy vallásokat hoztak létre. A vallások a mi felfogásunk szerint a tradíciók köré és alá kialakított szellemi formák, olyan szellemi formák, amelyek kultúrateremtőek, amelyek a benső kultuszokon keresztül külső kultúrát hoznak létre, amelyek saját rítusaikon és liturgiáikon keresztül az életnek egy olyan benső struktúráját vázolják fel, amely részben paradigmatikusan, részben pedig eleven hatóerőként és rendező elvként működhet az egyes ember és a szellemileg még áthatott, az univerzalitást még kifejező civilizációk életében. Tehát a kultúrákat vallások teremtik, a vallásokat pedig spirituális és metafizikai tradíciók.

A spirituális és metafizikai tradíciók megállapítják, első-, másod-, harmad- és többedrendű doktrínáikban és doktrínáikból ez is deriválható, ahol ez explicite nem nyilvánul meg, hogy sajátos felbomlasztó erők működnek a világban.

A sötét korszak azonban nemcsak egy involúciós és hanyatlási időszak, hanem olyan időszak, mint egyébként minden történeti és történetfeletti ciklus, amelyben különböző erők, léterők, tudati erők – ugyanarról beszélünk mindkét esetben, csak más oldalról közelítünk – mintegy dramatikusan csapnak össze. Tehát mindig vannak olyan erők, amelyek a sötétséget képviselik. Ezt a különböző hagyományok a felbomlás, felbomlasztás vagy feloldás ellenistenségeinek nevezték. Ezeknek nevet is adtak, pl.: Set vagy Śiva, és sok más felbomlási ellenistenség van. A hindu tradícióban tulajdonképpen a māyā princípiumnak egy alsó aspektusa és az ezt reprezentáló Mudēvi felel meg ennek.

Azok az erők, amelyeket a sötétség erőinek nevezünk, nyilvánvalóan valamilyen szempontból, valamilyen léten túli abszolút szempontból nem a sötétség erői. A léten túli szempontban nincs fény és nincs sötétség. A létezők felé azonban van fény és van sötétség. És vannak a sötétségnek erői és vannak a felbomlasztásnak, feloldásnak szintén erői. Ezek az erők, amennyiben egy bizonyos felismerésben megnyilvánulnak, mindig kétarcúságot mutatnak, hiszen magában a felbomlásban magasrendű spirituális pozitívumok is, meg ezeknek az ellenkezői is működnek.

A sötét korszak nemcsak a sötét erők elhatalmasodásának a korszaka, hanem az a korszak is, amelyben a feloldó erők negatív aspektusa egyre inkább előtérbe kerül. Egyre inkább negatívvá válik, egyre inkább annak a ténylegesen tudatkioltó arculata kerül előtérbe.

Az autonóm szellemi hatalom, amely birtokba veszi a feloldás erejét, a sötétséget is fel tudja oldani ezekkel az erőkkel. Śiva a hindu tradícióban nem csupán a megszüntetés és a renováció istensége, hanem tulajdonképpen Śiva a yōga ura. A megvalósítási ösvények ura: Yōgēsvara. Tehát a feloldás erőit a negatívumok oldására is fel lehet használni, de ehhez a szellemi hatalom és uralom autonóm jelenlétére van szükség. Ha ez nincs meg, akkor a feloldás egyre sötétebb képben jelentkezik, sötétebb erőként működik, az ember egyre kiszolgáltatottabbá válik, és tulajdonképpen minden feloldódás – ha a feloldódást nem a feloldó maga hajtja végre, akkor – tudatkioltó jellegű. Minél inkább történnek a dolgok az emberrel és nem ő maga a saját történésének az irányítója, annál inkább egy destrukciós erő martalékává válik.

/L.A/


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder