Az egyszerűség az ember életvitelében a lelki felemelkedés egyik alapelve. Az önkéntes egyszerűség lemondás a világi javakról és a materialista életmód elutasítása. Mint erény, a büszkeség, a képmutatás, a dőzsölés ellentéte és valamennyi világvallás tanításában jelen van. A nagy vallási és spirituális tanítók hangsúlyozták az egyszerű élet fontosságát.

A mai világ, amely az anyagi dolgokat és érzéki örömöket istenesíti, az életet pusztán véletlenszerű eseménynek tekinti. Az „egyél, igyál, légy boldog, egyszer élsz!” tanát hirdeti és a vágyak kielégítését tekinti a létezés egyedüli céljának. A világban őrült rohanásnak lehetünk szemtanúi az egyének, családok, társadalmak közötti versengésben, hogy túlszárnyaljunk másokat az anyagi kényelem és a fényűzés növelése érdekében.

A legtöbb ember szemében azok a nagy emberek, akik hatalmas vagyonra tettek szert, befolyásuk van, vagy akiket sztárokként rajonganak körül. A világtól készen kapott eszméket, képeket, előregyártott ítéleteket raktározunk el. A médiából áramló szemlék, összefoglalások alakítják az emberek benyomásait, életszemléletét.

Amikor az egyén emelkedni akar, teljes mértékben igaza van, de a legtöbb ember súlyosan téved a felhasználandó eszközöket illetően. A szent iratok alapján az ember igazi hatalma és nagysága nem abban rejlik, amije van, hanem abban, „ami”: a lényében.

A legtöbb ember a figyelmét az anyagi világ felé fordítja, hogy aztán földi ideje és gondolatainak erejét ne használja másra, mint a rövid földi léten való átvergődésre. A földön gyűjtött kincs nem maradandó. Az anyagi dolgok annyira lefoglalhatják a gondolatokat és az ember idejét, hogy a Spirituális dolgok mindinkább háttérbe szorulnak.

Napjainkban a vagyonszerzési vágy és hajsza olyan erős, hogy maga alá gyűr mindent. Sok ember akar gazdag lenni, de miközben a pénz után törtet lemarad az életről. A vagyonszerzési láz megbabonázza a lelket, minden nemesebb érzést kiölve, végül sokszor erkölcsi romlásba döntve az embert. A pénz szolgálata gondokkal, küzdelmekkel és kimerítő munkával jár; de a legnagyobb fáradsággal összekuporgatott anyagi javak is csak időszakosak. A spirituális ember nem mulandó kincseket gyűjtöget, hanem jó cselekedetekben, meditációban és szolgálatban oly kincseket halmoz fel Isten előtt, amely örökre javára válik. Minél több időt és energiát fordítunk az anyagi dolgok megszerzésére, annál kevesebb időnk marad embertársainkra, lelki fejlődésünkre, Isten szolgálatára.

Ha valaki a tárgyak megszerzéséért él és azokban keres boldogságot, az a valószínű, hogy előbb-utóbb boldogtalan lesz. A gazdagság gyakran csak fokozza a feszültséget és az aggodalmakat az ember életében. Igazi boldogság nem anyagi javakból vagy státuszból származik. Sokan akik ezt elérték, igen magányos emberek. A boldogság titka a cselekvés, nem pedig a birtoklás. Az igazi boldogságot a belső, lelki béke, továbbá Isten törvényeivel és az emberekkel való harmonikus kapcsolat adja. Eggyé válni az isteni bölcsességgel nagyobb kincs, mint amit ez anyagias világ kínál.

Kategória: Lélektan

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder