ÍSVARA

Ez a meghatározás csak az Abszolútum fogalmáig fel nem emelkedett szemléletre vonatkozik.
Minthogy Abszolút Középpont nincs több, hanem csak egy van, azért ÍSVARA – valójában – maga az ABSZOLÚTUM.

Csupán az egyénben tükröződő ABSZOLÚTUM, vagyis az egyéni-lélek áll kapcsolatban a Természetben rejlő ösztönzésekkel (a nem-tudással, a létérzettel, a vágyódással, az idegenkedéssel és az életösztönnel), magát az egyetemes LELKET ezek nem érintik.

Az ösztönzések kapcsán ugyanis az életben cselekvés fakad. A cselekedetek – az okság törvénye szerint – következményekkel járók, gyümölcsöt hozóak. A cselekedetek, illetve következményeik szubtilis visszahatásai: felépítik a karaktert. A karakter kihatással van az ösztönzésekből fakadó cselekedetekre, ezek a cselekedetek is meghozzák gyümölcsüket, szubtilis visszahatásaik tovább építik a karaktert, ez újabb cselekedetekre van hatással… – és így tovább, az anyagvilágbeli örök körforgásban.
Mindez azonban nem érinti a LELKET, az ABSZOLÚTUMOT.

/K.J./