Az emberek két rétege valósítja meg az Abszolút yogát. Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások odaadó szolgálat által
kívánják azt megérteni.
Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán
azáltal, hogy eláll a munkától, és pusztán lemondással sem
érhet el tökéletességet.
Minden ember akaratlanul kényszerítve van, hogy az anyagi
kötőerőkből születő impulzusok szerint cselekedjen; ezért
senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.
Aki visszatartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit,
ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csüng, az
bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják.
Sokkal jobb az, aki elméjével uralkodik érzékein,
cselekvésre szolgáló szerveit pedig ragaszkodás nélkül
odaadó munkával foglalja le.
Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a
tétlenségnél! Az ember még fizikai testét sem képes
fenntartani munka nélkül.
Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen
Visnunak, mert különben a munka leköti az anyagi világhoz.
Ezért, teljesítsd előírt kötelességed az ő
örömére, s ily módon mindig mentes maradsz a ragaszkodástól,
és megszabadulsz a kötelékektől!

A teremtés kezdetén az összes élőlény Ura az emberek és
félistenek generációit bocsátotta előre Visnunak szánt
áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: “Legyetek
boldogok e yajna (áldozat) által, mert ennek végrehajtása
majd megajándékoz benneteket minden kívánatos dologgal!”
A félistenek, akiket az áldozatok megörvendeztettek, szintén
a kedvedben fognak járni, és általános jólét fog uralkodni,
ha ily módon tápláljátok egymást.
Ha a különféle életszükségletekről gondoskodó félistenek
elégedettek a yajna végzésével, ellátják az embereket minden
szükségessel. De minden bizonnyal tolvaj az, aki élvezi ezen
adományokat anélkül, hogy visszaajánlaná a félisteneknek.
A bhakták megszabadulnak mindenféle bűntől, mert csak olyan
ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat
gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek
ételt, bizony csak bűnt esznek.
Mindenki teste gabonaféléken él, melyeket az eső termel.
Yajna (áldozat) végzéséből ered az eső, yajna pedig az
előírt kötelességekből.

A szabályozó cselekedeteket a Vedák írják elő, a Vedák pedig
az Istenség Legfelsőbb ÉNjének közvetlen
megnyilvánulásai. Következésképpen a mindent átható
Transzcendencia mindig jelen van az áldozati tettekben.
Ha valaki nem követi ezt az előírt védikus
áldozatkört, az biztosan bűnös életet él, mert léte
hiábavaló annak, aki csak az érzékekben leli örömét.
De aki az önvalóban találja meg örömét, az önvalóban
felvilágosult és egyedül az önvalóval teljesen elégedett –
számára nincsen kötelesség.
Az önmegvalósult embernek nincsen személyes szándéka, amit
teljesíteni akarna előírt kötelességei végrehajtása közben,
de arra sincs semmi oka, hogy ne hajtson végre ilyen munkát;
ő nem függ semmilyen más élőlénytől.
Ezért kellene az embernek a kötelesség kedvéért cselekednie
állandóan, anélkül, hogy ragaszkodna tettei gyümölcseihez.
Aki így, vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a
Legfelsőbbet.

A cselekvő érzékszervek felsőbbrendűek a tompa anyagnál, az
elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de ő (a lélek)
még az értelemnél is felsőbbrendű.
Ha megértette, hogy a lélek transzcendentális az anyagi
érzékekhez, az elméhez és az értelemhez képest, az ember
felsőbbrendű énjével uralkodjon az alsóbbrendű felett, s így
lelki erővel győzze le a kéjként ismert telhetetlen
ellenséget.

Kategória: Jóga

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder