Ráma képében Visnu, a mindenség fenntartó Istene azért szállt alá a Földre, hogy a világ megbomlott egyensúlyát helyreállítsa. Az erkölcsi rend és a vallás alapelveit emberi formában, királyként alapozta újra. Az emberek a rajongásig szerették. Mikor apja, Dasaratha király száműzte birodalmából, az idős bölcsek könnyeket hullatva szaladtak a nyomában, a nép pedig kérve kérlelte, maradjon. Végül az éj leple alatt kellett elhagynia a palotát feleségével és testvérével, hogy az emberek ne akadályozhassák. Visszatérte után, királysága a béke, pompa és harmónia korszakát hozta az emberekre. Uralkodása oly eszményi volt, hogy a hinduk jó része ma is ilyen tökéletes államrendre vágyik, visszasírják Ráma királyságát.

Azonban Ráma nemcsak az ország vezetésében bizonyult kiválónak, hanem férjként is ő az eszmény. Ő képviseli azt az erkölcsi normát, amely változást hozott az indiai társadalom addigi gyakorlatában. Rámát a tökéletes egynejű uralkodóként tisztelik, aki ezzel megkérdőjelezte a többnejűség legalitását, s a házastárs iránti szeretet és hűség eszményét emelte a legfelsőbb helyre. Az eszményi család erkölcsi szilárdságának s az ember veleszületett kényelmi szempontjainak öszszeütközésében az isteni pár cselekedetei az erkölcs győzelmét példázták. Ráma hűségét és szeretetét még az sem ingathatta meg, hogy a társadalmi szokásoknak eleget téve látszólag meg kellett tagadnia párját. Életét felesége becsületének megvédelmezése motiválta, és sohasem tért le erről az útról.

Ráma atyjával szemben is a legnemesebb fiúi erényeket tanúsította: az engedelmességet és alázatot. Mostohaanyjának ármánykodása folytán atyja erdei száműzetésbe küldte őt, noha testvérei közül ő volt a legidősebb, így a jogos trónörökös. Nem panaszkodott a jogtalan bánásmód miatt, hanem engedett atyja utasításának, mert tudta, apja az adott szavának kénytelen eleget tenni. Kaikéji, Ráma mostohája egyszer megmentette Dasaratha király életét, aki ezért szavát adta, megteszi, amit az asszony kíván. A kellő időben Kaikéji azzal hozakodott elő, hogy száműzzék Rámát, s az ő fia, Bharata legyen a trón örököse. Mindannyian elfogadták a kényszerhelyzetet, ám a száműzetés leteltével Bharata visszaajánlotta trónfosztott bátyjának a királyságot. A világtörténelemben gyakori testvérviszályok képe ebben az esetben az ellenkezőjére fordult.

Másik testvére, Laksman elkísérte Rámát az erdei száműzetésbe. Testvéréhez fűződő viszonya, barátsága a férfihoz illő viselkedésben nyilvánult meg: az utolsó csepp vérig kiálltak egymás mellett. Nemegyszer kellett megvédelmezniük egymást, vagy életet lehelni a másikba. Ráma bátorságával, testi és lelki erejével, becsületességével olyan férfieszményt jelenít meg, amely méltó mintája lehet a mindenkori férfinak.

Kategória: Rāmāyaṇa

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder