A legtöbb ember siránkozik és sajnáltatja magát, hogy energiát nyerjen másoktól. Ezt hivják energia-vámpírságnak. Az energiavámpírok olyan emberek, akik képtelenek a saját energiaforrásukból táplálkozni. Minden a bajukra van, mindig zúgolódnak, semmi sem felel meg nekik és csak panaszkodnak és másokat okolnak. Az energiahiányos ember nem szükségszerűen lusta vagy tehetetlen, sőt az energiavámpírt a klasszikus depresszióstól az különbözteti meg, hogy míg a depressziós általában tartalékolja az energiáit, és ilyen szempontból inkább befelé fordul, és nem is nagyon keresi a másokkal való kapcsolatot, addig az energiavámpír kimondottan arra utazik, hogy a saját problémáját, a saját terhét valaki másra tegye rá. Ennek a vámpirizmusnak borzasztó az energetikai hatása, miután az energiavámpír egy olyan ember, aki alapvetően nagyon rossz érzelmi állapotban van; ezzel együtt ő a teljes érzelmi azonosulást várja környezetétől. Azt, hogy az őt hallgatók ugyanazzal az érzelemmel azonosuljanak, mint ő. Így egy vámpírral való beszélgetés után ugyanabba az érzelmi állapotba kerülünk, mint ő. És ez nem empátiát jelent, hanem azt az igazán negatív hangulatot, amit a másik ember magából áraszt. Az energiavámpírokat felismerni onnan lehet, hogy ők mindig csak rosszat mondanak. SOHA EGYETLEN POZITÍV gondolatuk nincs, BENNÜNKET LELKI SZEMETESLÁDÁNAK HASZNÁLNAK. És semmi másra nincs szükségük, minthogy valakinek elmondhassák a gondjukat, bajukat. Nem kérdezik meg, hogy jókor hívnak-e, és azt sem, hogy mi hogyan vagyunk. Semmiféle kölcsönösség nincs egy ilyen kapcsolatban, és általában a hívó fél semmi mást nem akar, mint elmondani a saját baját. Egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy velünk mi van.

A Bhagavad gítában van egy rész, ami ezt megvilágitja.

Sanjaya uvācha
tam tathā kṛipayāviṣhṭamaśhru pūrṇākulekṣhaṇam
viṣhīdantamidaṁ vākyam uvācha madhusūdanaḥ

Sanjaya mondta:
Arjuna együttérzését, nagy bánatát és könnyező szemét látván
így szólt Madhusudana:

Arjuna szomorú a háború miatt és nincs ereje harcolni. A bánat önti el a szivét. Az eredeti szó, amit szomorúságnak és bánatnak forditanak, az “Akula”, vagyis elgyengülés, erőtlenség.

Krishna megsajnálja őt és tanítani kezdi.

Ebben a mondatban az eredeti szó a “kṛipayā” ami valójában Együttérzést jelent, mintsem sajnálatot.
A Guru nem szánalmat érez, hanem látja a tanítvány szenvedését és könyörületessége miatt érez vele együtt.

A könyörületes együttérzésnek pedig meglesz az eredménye, mert Arjuna erőre kap és képes győzelmet aratni az ellenségein.

Aki a yoga utján jár, soha ne sajnálkozzon, de főleg ne sajnáltassa magát! Legyen inkább könyörületes és együttérző másokkal, mert csak így képes segíteni és felemelni azokat, akik elgyengülnek.

Kategória: ÉletmódJóga

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder