A hősköltemény női alakja, Szítá hercegnő a hűséges társ, a tökéletes feleség, az erény megtestesítője. Bizonyos szempontból ő a főszereplője az epikus történetnek, hiszen a történet az ő személye körül bonyolódik, sőt Ráma hősies tetteinek is ő az oka. A hagyomány szerint Szítá valójában a kinyilatkoztatott írások istennője, Védavati, akit Rávana, a gonosz, rettegett démon megszégyenített kéjes ajánlatával.
A Védák megszemélyesült formája, Védavati egy alkalommal fiatal lány képében Visnun meditált az erdőben, amikor Rávana égi járművéről megpillantotta őt. Közeledését a lány visszautasította, s levágta azt a hajfürtjét, melyet a százfejű kígyódémon erőszakosan megérintett. Megfogadta, hogy Rávana vesztét okozza majd, s belső tüzet gerjesztve magában, elhagyta a testét. Lelke legközelebb Dzsanaka király leányaként, Szítáként született meg, s mint Ráma felesége, valóban ő lett a gonosz halálának okozója. Ugyanis Rávana Szítára is szemet vetett, s elrabolta a száműzött herceg szépséges hitvesét. Az eposz fő szála Szítá keresése és visszaszerzése körül bonyolódik, ezzel kapcsolatos Ráma herceg minden kalandja. Az indiai hagyományban a nőre nem csupán mint az egyik nem képviselőjére tekintenek, hanem magára a női princípiumra, a termékenység szimbólumára, az ősanya hiteles képviselőjére. Ezért nevezik anyának, anyácskának (mátá, mátádzsí) a nőket, mert minden leányban és asszonyban az ősanya képét látják. Egyedül a férj tekinthet nőként feleségére, a társadalom többi tagja csak édesanyaként. Ezt az eszményi nőtípust jeleníti meg Szítá anyácska. A hinduk egyik szent könyve, a Bhágavata-purána így ír a királynő jelleméről: „Szítá anya végtelenül engedelmes, hűséges, tartózkodó és erényes volt, és mindig átérezte férje hangulatát. Jellemével, szeretetével és szolgálatával így teljesen magával ragadta az Urat.” Olyannyira ragaszkodott a férjéhez, hogy könyörögve kérte urát, hadd tarthasson vele kényszerű erdei száműzetésébe. Addig királyi pompában élhettek, most nincstelenekként folytatták életüket a dzsungelben, de a hitvesi hűség erejével együtt próbálták kiállni a megpróbáltatásokat. Amikor Rávana elrabolta s birodalmába, Srí Lankára hurcolta Szítát, az a házastársi szeretet segítségével képes volt elviselni a reá váró megpróbáltatásokat, a megalázó fogságot a szörnyeteg irigy feleségeinek háremében. Rávana szándékai egyértelműek voltak, meg akarta szerezni a csábítóan tiszta hölgyet. Azonban egy átok folytán nem tehetett magáévá egy vonakodó nőt, mert nyomban szörnyet halt volna. Így Szítá tisztasága egyedül őrajta múlott: képes-e ellenállni Rávana szemfényvesztő csábításának?

Szítá hűségének és erényének bizonyítéka az a tűzpróba volt, amelyet sértettségében önmaga vállalt fel, amikor kiszabadítása után férje bizalmatlanul fogadta. Az ókori keleti erkölcsi normák szerint, ha egy nő akár csak egy órát is egyedül töltött egy másik férfi házában, tisztaságát már kétségbe vonhatták. Szítá egy évet töltött Rávana palotájában, így a közvélemény joggal vonhatta kérdőre. Ráma sohasem gyanakodott kedvese hűtlenségére, s Szítá sem vesztette el Rámába vetett bizodalmát. Ráma úgy érezte, kedvesének tisztaságát „Rávana éppúgy nem szennyezhette be, ahogy az óceán nem léphet ki soha a medréből”, Szítá pedig tudta, Ráma csakis az erkölcsi rend érdekében teszi próbára, ám valójában nagyon hűséges hozzá, s a szívéből sohasem rekesztette ki őt.

Szítá a sógora, Laksman által rakott máglya lángjaiba vetette magát, s Agnihoz, a tűz istenéhez fohászkodott, legyen a bírája, s oltalmazza meg, ha ártatlansága és szava igaz. Miután Szítát elnyelték a tűzlángok, Agni emelkedett ki a lángokból, karjaiban a földöntúli szépségű nőt tartva. Szítá hűségéhez ezek után semmi kétség sem fért, s a birodalom alattvalói is az erényéről híres királynőt tisztelhették Szítában.

Kategória: Rāmāyaṇa

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder