A tradíció legmagasabb értelmében egészen más jelentést hordoz, mint amit kifejezésként az általános köznapi szóhasználatban hordozni szokott.

A tradíció eredetileg mindig univerzális szellemi és metafizikai tradíciót jelöl. Etimológiailag megvizsgálva néhány archaikus nyelvi ekvivalensét, azt látjuk, hogy a ‘tradíciót’ jelölő latin traditio (a trans-do vagy trado-ból), a görög paradosis valaminek az ‘átadás’-át, ‘továbbadás’-át fejezi ki; a szanszkrit pãramparya emellett ‘követés’-t, ‘megszakítatlan láncolat’-ot, ‘örökletes folytonosság’-ot is jelent.

A tradíció komplex fogalom. Jelenti először azt, hogy ami elmúlt, az örökké aktuális marad és a jelen tényezőjévé válik. Így lesz a kor mindig bonyolultabbá és gazdagabbá. De a tradíció a múlthoz való kötelező hűséget is jelenti. A történeti szellem nemcsak jelen van, hanem tudatosan jelenvalóvá is kell azt tenni. Van szűkebb (családi, egyéni, nemzeti, faji, népi, nyelvi, irodalmi) tradíció, van tágabb, mint amilyen a vallásos, a szellemi és az általános emberi és biológiai.

Az őskori istenkirályságban élő, kozmikus kapcsolatokkal rendelkező ember „humanizálódott”, vagyis: államformája szétesett, vallásossága megingott, társadalmi formája felbomlott, tiszta látása megzavarodott, élete és sorsa széttöredezett. Ma a teljes széthullottság korát éljük.

A hiteles emberi tudás az őskori szentkönyveknek az egész földön minden népnél azonos tudása. Az a nép és az a kor, amely ettől a tudástól eltér, visszavonhatatlan válságba kerül, és e válságból semmi sem menti meg, csak ha a tudáshoz visszatér.

A modern tévtanok, mint amilyen mindenekfölött a fejlődéseszme, az emberiségnek elképzelhetetlen romlását leplezik és fűtik. A civilizáció fogalmát elveti. Ilyen fogalomra nincs szükség. Az emberiség ott, ahol a hagyomány alapján áll, virágzik, mert az emberi természet metafizikai bázisának törvényességében él, ahol pedig erről a bázisról letér, létében törvénytelenné válik, és elvész.

Az emberiség primordiális tradícióját minden vallásos és filozófiai torzítás nélkül tisztán a hinduk őrizték meg.

A hagyományokban való analógiák serege mind, ha nem is közös eredetre, de mindenesetre közös alapra utal, és e közös alap a hindu hagyomány, biztosan ez az, amely az alapot a legjobban megközelíti. A primordiális kinyilatkoztatáshoz legközelebb álló hagyomány Indiában van.

A hagyományt megtagadták. A hagyomány pedig nem önkény, nem teória, hanem az emberi lét egyszersmindenkori megalapozása – az ősi tudás, amely minden időre, emberre, korra, fajra, társadalomra érvényes.

Vallás sok van, hagyomány csak egy. A történeti vallások az egyetlenegy vallásfölötti hagyomány vetületei egyes fajokban, népekben és korokban. A tradíció minden szellem forrása, eleje és kezdete – ősta-nítás a létről, a rendről, az emberről, a társadalomról, a történetről, a vallásról és az életről-

A hagyomány nem vallás. A hagyomány az őskor egyetemes tudása Istenről, a világról, a vallásról, az emberről, a lélekről, a kormányzásról, a szépségről.

A hagyományban levő tudás őskori kinyilatkoztatás. Ez az őskori kinyilatkoztatás végtelenül világos és egyszerű: az ember eredete isteni, és az emberi sors egyetlen feladata, hogy Istenhez való hasonlóságát megőrizze. Az emberi életnek más feladata nincs. A hagyomány pedig: az emberi és isteni világ között levő kapcsolat állandóságát tartja fenn. Mindaz, amit a hagyomány a különböző archaikus egységek alakjában tanít, ebből az egyetlenegy őskori kinyilatkoztatásból indul ki és ide tér vissza. Ez a hagyomány tudásának magja.

Metafizikailag a hagyomány éberség, semmi egyéb.

Kategória: New AgeTradíció

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder