A védikus rendszer központjában az áldozati szertartás a YAJNA áll. A szertartás végzését irják le a védák. Ezért a brahminok (szerpapok) számára elsörendü fontossággal birtak a szentirások, mert ennek ismerete nélkül nem végezhetőek el az agnihotra, homa, agnihoma és havan szertartások.
A védák több részre vannak osztva, ebből a Karma kanda rész szól a cselekvésről, a Jnana kanda rész a tudásról stb. A régi idökben nem létezett filozófia és pszichológia, hanem az istennel való kapcsolatot a szertartás képviselte. A spiritualitás a rituáléban öltött testet. Aki nem végzett szertartást vagy nem vett részt szertartáson az nem volt spirituálisnak mondható. A valódi spiritualitás tehát a YAJNA. A védák pedig a Yajna használati utasitásai a brahminok számára.

Az istennel való kapcsolatot is kizárólag a yajna által értelmezték. A filozófiai megismerés késöbbi találmány. Az ösi szentek nem filozofáltak, nem intellektuálisan akarták megérteni, hanem átélték a misztériumokat a yajna keretén belül.

A yajna a RTA-hoz kapcsolódott és különbözö asztrológiai és természeti jelenségeket figyelembe vettek a szerpapok. Vagyis nem volt mindegy a helyszín, az időpont stb. Ezeket ki kellett számitani és a megfelelö idöszakban megfelelően előkészítették a szertartás kellékeit, ugyanakkor belsőleg is felkészültek a szertartásra.

A Yajna a kozmikus harmóniát akarta megőrizni és fenntartani, ezért a jólét függött tőle. A szertartások elhanyagolása megengedhetetlen volt. A szerpapok kötelességeként elsörendű dolognak számitott, minden más dolog csak ezután történhetett.

A harmónia vagy isteni ritmus (RTA) nemcsak a csillagok és bolygók helyes mozgását irányitotta, hanem a természet rendjét és a belső szervek helyes működésére is kihatással volt, azaz gyógyitó és regeneráló szerepe is volt. Ezáltal az egészség is a kozmikus harmóniától függött. Ezzel párhuzamosan mindenre kihatással volt. Az anyagi gyarapodásra, a gyermeknemzésre, a jó időre, a jó termésre,a szarvasmarhák tejére stb. Ha a RTA isteni ritmusa harmóniában volt, akkor az élet is harmonikus és boldog volt, viszont ha a kozmikus Rend felborult, akkor az élet is boldogtalanná vált.

A makro és mikrokozmosz ismerete alapvető tudásnak számított és a vizualizáció által azonositásra került minden belsö szerv a kozmosz részeivel. Ezáltal lehetövé vált az Egység látás, ami a Legfőbb Brahmanhoz vezette azokat, akik résztvettek az áldozati szertartásban.

A kántálás az istenekkel való kommunikáció (VAAK), ezért az áldozóknak kántálnia kell a himnuszokat és azokat a mantrákat, amelyeket a himnuszok tartalmaznak. Az áldozó azonosul az áldozati tűzzel, azaz AGNI-val. Az ÁDITYÁK a szoláris energiaistenségek, amelyek megvilágítanak mindent a Naphoz hasonlóan. Ezeket az isteneket a két szem képviseli, ami nyitva van.

Az áldozó lélegzetvétele is nagyon fontos, mert ez szimbolizálja az életerőt (pránát). Ez pedig VÁYU istenséggel áll kapcsolatban.

Az elme (MANAS) az áldozó Hold, azaz CHANDRA isten. Mert a Hold tükrözi vissza a Fényt a sötétségben.
Hiranjagarbha az aranytojás BRAHMANt jelenti, és ez a szívben található lélekkel kapcsolódik össze.
Ezekkel a fraktálszerkezetű analógiákkal érthető meg, hogy a külvilág tükröződik a belső világunkban és fordítva: belső világunk tükröződik a külvilágban.

Kategória: RitualisztikaVéda

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder