A világot térben és időben létezőnek gondoljuk el. Ez azért van, mivel az elme maga játssza a legfontosabb szerepet abban, hogy a világot egymástól különálló és egymás után következő képekben lássuk. Ezért a régi indiai bölcsek azt mondták, hogy a gondolkodás maga nem érheti el, nem figyelheti meg a világ valóságát vagy lényegét. A tudósok, akik felállították a relativitás elméletét és megalkották a kvantummechanikát, most ugyanebben a helyzetben találták magukat. Megvallották, hogy a Természet finomabb jelenségeit nem lehet elérni és megfigyelni anélkül, hogy a megfigyelés folyamata alatt ne kerüljünk érintkezésbe ugyanezekkel a jelenségekkel. A pillanatnyi tudományos kutatás az elektronok, neutronok és protonok atomon belüli titokzatos világába lépett, fel kellett, hogy ismerje, hogy a vizsgáló és megfigyelő maga is szerepet játszik az általa megfigyelt folyamatok meghatározásában.

Csak a legmélyebb gondolkodással lehet kimutatni azt, hogy magából az ember testéből származó érzékelések valójában éppen olyan objektívek, mint a külső tárgyról származók, mivel ezeknek a megfigyelője is az elme. Ezért a testet is éppúgy kell tekintenünk, mint akármilyen más külső tárgyat, és a róla való tudatunkat is gondolati tudatnak kell elfogadnunk. Az elme öntudatlanul térbe vetíti ki az észleléseit, majd saját gyártmányait szemléli.

Helytelen egyáltalán “külső” dolgokról beszélnünk, mivel még a testet is végső soron mint egy gondolatot ismerjük, tehát a test is mentális; vagyis egyáltalán semmi sem lehet valójában külső. Egy testen kívül levő tárgyról beszélni annyit jelent, mint egy gondolaton kívüliről beszélni, vagyis egy mentális dolgon kívüliről, azaz az elmén kívüliről beszélni – ami lehetetlen.

A tudat első kezdetétől kezdve minden tárgy szüntelenül úgy jelenik meg az elme előtt, mint attól független és különálló valami. Nem csak felismerünk egy dolgot, hanem úgy ismerjük, mint aminek van valamilyen sajátos alakja, nagysága, és testünktől, valamint más dolgoktól is bizonyos távolságra áll, vagyis térben levőnek ismerjük. Térben látunk. Megrögzött meggyőződésünk pl., hogy az előttünk levő fal térben helyezkedik el, és ezt a meggyőződésünket nem merjük elhagyni.

Elismerjük-e, hogy az elme képes arra, hogy a testtől kívülállóan látott képeket képes kivetíteni, vagy azokat visszavonni? Ez ui. azt mutatja, hogy az ember öntudatlanul egyfajta mágikus erővel rendelkezik.

Kategória: Nondualitás

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder