A Tantráknak erős rituális dimenziója van, amely részben a védikus időkből vagy a korábbi aszketikus tradíciókból származik.
Közös száluk a papság, akik több mint 4000 éve szolgálják Istent rituális ismereteikkel és papi szolgáltatásaikkal.
Az ősi aszkéták és yogík mágikus rituálékban éltek,ami a mai napig elkíséri tetteiket.
A Purva Mimansa iskola rendkívül fontosnak tartotta a rituálékat.

A felszínen eltérést találhat a Védák és Tantrák rituális és spirituális gyakorlata között. Azonban, alapos vizsgálat után felfedezhető, hogy mindkettő ahelyett, hogy ellentmondásos lenne, inkább fontos szerepet tölt be az emberek anyagi és szellemi törekvéseinek kiegyensúlyozásában.

A védikus yogí különböző rítusokat vagy áldozatokat gyakorolt, amelyeket „Yajna” néven ismert. Más nevek, amelyeket adtak nekik: homa, havana, yaaga vagy yagya.
Etimológiailag a jóga szó származhat “Yajna” vagy “Yagya” -ból, hiszen a belső rituálék (antaryajna) lényeges célja, pranagni vagy a légzés tüze ugyanaz, mint a jóga lényege.

Minden egyes áldozathoz tartozik egy szándék (sankalpa), egy oltár (yajnakunda), egy gazda (yajamana), különböző típusú áldozati ajánlatok (kratuvu, bali), edények, szent tűz (yagagni), egy vagy több tiszteletbeli pap (purohita) (dakshina) a papok és vendégek számára, ünnepélyes keretek (prayaschitta) és egyéb záró szertartások.
Nyílt térben vagy házban, templomban, palotában vagy ideiglenes épületben (yajnavatika) zajlottak a szertartások. Céljuk lényegében a vágyak teljesítése, az istenek táplálása, az áldások megszerzése, a nehézségek leküzdése, a problémák megoldása vagy a bűnök eltörlése.

Az emberek hittek a rítusok szentségében és abban hogy képesek megváltoztatni az emberek életét a földön. Ezért gyakran alkalmaztak rituálékat, hogy elhárítsanak isteni szeszélyeket (adhidaiva) sorscsapásokat, (vidhi) vagy mások okozta szenvedéseket (adhibhautika).

Világviszonylatban a Yajna fontos részét képezte Isten örök dharmájának (kötelességeinek) a Földön, amelyet az emberektől elvártak, hogy betartsák őket, miután átruházták őket.

A mai egyre materialistább világban a „rituális” szó meglehetősen mechanikus megközelítést és attitűdöt közvetíthet, melyet többnyire negatív értelmezés kisér.
Sok ember abszolút nem hisz a szertartásokban mert felesleges hókuszpókuszoknak gondolja, és ugyanakkor semmiféle istenben nem hisz, aki elvárna bármilyen szertartást az embertől. A mai materialista embertípus az azonnali kielégülésben hisz és ahhoz ragaszkodik ami gyors sikert ad bármi legyen is az ára.

A védikus emberek más megközelítést alkalmaztak az áldozati rítusokra. Ők valóban hittek az áldozatok hatékonyságában és isteni természetében, és minden eseményt és tevékenységet a földön valamilyen isteni okra vagy az istenek tevékenységére vezettek vissza. A Tantrikus megközelítésben mindent Śakti mozgat, ezért minden tevékenység mögött ezt az isteni energiát vélték megtalálni. Természetesen Egy Śakti van, de annak számtalan aspektusát ismerték.

A rituális momentum az áldozat eszméje, egy különleges életmódot és kényelmes eszközt jelentett ahhoz, hogy az istennel való kapcsolat fenntartható legyen a yogík számára. Ezért látjuk azt,hogy a védikus világban az áldozatok meghatározzák életük minden aspektusát, és áthatják tudatosságukat.
Minden komoly bölcs az isteni Tradícióra hivatkozott, ezzel elkerülték a szubjektív spekulációk lehetőségét.

A védikus emberek az életet is folyamatos áldozatként tekintették, amelyben felajánlották az életüket és birtokukat. A rituális ismeretek képezték a Védák tanításainak jelentős részét. A filozófiai aspektus csak jóval később nyert teret a spirituális úton (lásd: Sāṃkhya rendszer, yoga sutrák, és vedanta rendszer).
A Védikus tudás nem filozófia elsősorban, hanem himnikus költeményekben van elraktározva, amelyeket az áldozat bemutatása alatt énekeltek a megfelelő mantrákkal együtt.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder