Śiva a hinduizmus egyik legfontosabb istenalakjaként, a „hindu háromság”, a trimúrti harmadik tagja, a teremtő Brahmá és a fenntartó Visnu mellett az Isten pusztító, egyben pusztítva újjáteremtő aspektusa. A hindu Śiva másik neve Rudra.

A hindu vallás egyik fő ága, a śaiva tantrizmus pedig egyenest azt vallja, hogy Śiva az Istenség legfelsőbb valósága, ki egymaga teremti, tartja fenn és pusztítja el a világmindenséget, egyúttal ő az, aki hatalma révén elkendőzi, illetve kegyesen feltárja a transzcendens végső valóságot.

Ez két különböző Śiva, bár a nevükben megegyeznek.

Śiva még a többi teista irányzatban (mint a vaisnavizmusban vagy a śaktizmusban) is kiemelt szerepet kap, mint az egyik legfontosabb istenség. A hindu istenek közül talán Śiva alakja a legösszetettebb; számos ellentétes sajátság szintetizálódik személyében.

Egyszerre forma nélküli és meghatározott formákkal bíró, személyes és absztrakt, kegyes és híveinek minden vágyát teljesítő, ugyanakkor félelmetes és rettegve tisztelt.

Natarádzsaként maga a megtestesült dinamizmus, Daksinámúrtiként pedig maga a megtestesült csend és nyugvás.

Śiva egyszerre a világ szenvedéseitől és változásaitól érintetlen, végső valóság és a híveit minden körülmények közepette megoltalmazó, jóságos istenség. Ő maga a megtestesült férfiasság és nemzőerő, akit a linga fallikus formájában imádnak, ugyanakkor ő a legkiválóbb aszkéta, ki még az érzéki vágy istenét, Kámát is hamuvá lobbantotta. Emellett ő a legkiválóbb szerető, ki évezredekig tartó szerelmes egyesülésbe merül hitvesével, Párvatíval, ám ez is csak önuralmának bizonyítéka, hiszen mindeközben magvának egyetlen cseppjét sem hullajtja. Világtól elvonult magányban, véget nem érő meditációba merülten ül a Himalája hófödte bércei között, ám ezzel együtt odaadó hitves és családapa, az isteni család archetipikus feje.

Kategória: Hinduizmus

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder