AGHORI : A Vāma Mārga Tantra esszenciája

A Védák nagy hangsúlyt fektetnek a tisztaságra és a szenvedélyre. Ezért a szattvikus és rajaszikus imádati módokat helyezi előtérbe a legtöbb bölcs.
– A szattvikus imádat a „béke” jegyében áll. Ez a sānti.
– A rajaszikus (radzsaszikus) imádati formák pedig a rituálék. Ide tartoznak a különféle áldozatok. De a legtöbb ember a Kali Yugában nehezen tud teljes mértékben együttműködni a sattva gunával. Tiszta rajasikus formákat pedig szintén nehéz találni. Tehát a legtöbb ember a rajaszikus és tamaszikus gunák jellemzői között marad.

A Kali Yuga a sötét kor, a tamas guna dominanciája érezhető benne, ezért az emberek nehezen tudják tiszteletben tartani a Védikus tanításokat, és a rituálékat sem értik még a felszínen sem, nemhogy mélységeiben. A Vāma Mārga Tantra egy olyan speciális tantrajóga
ösvény, ami kifejezetten a Tamas gunához is igazodik, ezért tökéletesen megfelel a Sötét Kor spirituális embereinek. Vagyis a Vāma Mārga Tantra az egyik leginkább hatékony tantrikus út, ami rövid távon célhoz vezet. Ez egy titkos beavatásra épülő ösvény, ami egy Vāma Mārga Tantrában jártas guru közvetítését igényli. Mivel nagyon extrém és veszélyes útról van szó, ezért guru nélkül abszolút nem járható és senkinek sem ajánlott. A Vāma Mārga Tantra egyik legkifinomultabb formája az AGHORA TANTRA. Az Aghora (melynek jelentése nem félelmetes, rettenthetetlen) képviseli a Vāma Mārga Tantra esszenciáját, leglényegét. Nevét is Śiva egyik arculatáról kapta. Mivel a modern időkben sok a tamaszikus és rajaszikus
elme, ezért érdemes elsajátítani az Aghora tantra elveit, hogy haladni tudjon a jógi egyáltalán a jóga ösvényén. A Vāma Mārga Tantra nem új dolog, hiszen ősidők óta létezik, és azok számára volt elérhető, akik nem tudtak a tökéletes szentség útján járni. A sötét kor a démonok ideje, ezért az Aghora tantra nagyobb figyelmet kap, mint eddig
a történelem folyamán. Az Aghora tantra a Vāma Mārga Tantra lényege, de az élet
valódi értelme is. A Sötét oldalhoz igazodik, és innen fejti ki áldásos hatását. A legtöbb esetben, amikor az „Aghori” szó szerepel, a legtöbb ember azonosítja azt egy olyan emberrel, aki a mocskot és a szennyeződéseket kedveli. Egyetértek azzal, hogy néhány aghori szándékosan közvetíti ezt a képet, de nem szükséges. Az Aghori enélkül is  megközelíthetetlen jógi. Az Aghori jógi azért tartja fenn a megközelíthetetlenség fátylát, hogy elkerülje a nem kívánt beszélgetéseket és zavargásokat. Egyébként nem érdekli az, hogy mások mit gondolnak róla, mert egy aghori nem ad senki véleményére, helyette inkább az utat járja rendíthetetlenül.

Egy Aghori tantrika nagyon komoly aszkéta, ezért mindenről lemond. Nem köti az egoját semmihez, mert tudja, hogy semmi sem lehet a sajátja. Minden a Léthez tartozik, a Létből semmi sem sajátítható ki. Ezért az Aghori mindent elhagy, nem kapcsolódik a világgal és nem azonosul semmivel. Sem a társadalommal, sem annak törvényeivel, sem vallási, sem gazdasági szempontjai nincsenek. Megszakít minden világi kapcsolatot és margón kívül él.
Egy Aghori számára a világ olyan, mint másnak egy lakás. Egy olyan lakás, ami ideiglenes. Tudja, hogy bármely pillanatban költözhet, és elhagyhatja ezt a lakást, és
semmit sem vihet magával. Ezért egy Aghori nem tekinti illúziónak a világot, hanem
egy olyan ideiglenes lakásnak, amiben lakhat egy ideig. Az Aghori tehát nincs e világhoz kötve, nem lényeges számára az, hogy él benne vagy sem. Ezért a halálhoz való hozzáállása is eltér a többi emberétől. A többi ember fél a haláltól. Fél elveszíteni a szüleit, a rokonait, a szerelmét, a gyermekeit, a vagyonát, az emlékeit stb. A félelme abból ered, hogy ragaszkodik a világhoz, és sajátjának tekinti azt. Fél attól, hogy elveszítheti a világot. Ezért retteg a haláltól. Félelme azért megalapozott, mert tudja, hogy meg kell halnia. Tudja, de nem egyezik bele.

Ellenkezik ezzel a ténnyel az egoja. Egy Aghori viszont nemcsak azt tudja, hogy meg fog halni, hanem azt is tudja, hogy mindig is halott volt. Sosem volt saját élete, csak egoja, ami ki akarja sajátítani a világot és az életet. Egy Aghori tudja, hogy a születése pillanatában már
halálraítélt. Egy olyan hulla, aki még mozog egy ideig. A halál állandó állapot, még ha élünk is, az csak egy rövid idő a halálhoz képest. Az Aghori elfogadja ezt az igazságot és elengedi a
sajátítást, tudja, hogy már halott, hiába látszik élőnek. Az aghori nem törekszik egyéni életre, hanem a végtelen Létbe akar olvadni, mert csak a végtelen Lét az, ami él. A 60 vagy 70 év nem nevezhető valódi életnek az Örök Léthez képest. Az Aghora gyakorlatok szélsőségesek, ezért csak a magas spirituális szinten lévők számára alkalmazhatóak. A spirituálisan gyenge emberek elhullanak ezen az úton. Az aszketikus ösvény kemény megpróbáltatásokkal van
tele. Akiknek a temperamentuma nem kompatibilis a szélsőséges gondolkodással és a gyakorlatokkal, azok ne is kísérletezzenek ezzel, mert bukásuk fájdalmas lesz. Viszont aki veszi a bátorságot és vállalja a merész kihívásokat, azok hamar visszatérhetnek a Forráshoz ezen az ösvényen.

Aghori sādhana

Az Aghora Tantra a fizikai testet egy hullának tekinti, és a hullákkal egy teendő van, elégetni azt. Az Aghorik rituáléiban a hamunak nagy szerepe van. A hamu az, ami egyesült a tűzzel és megtisztult. A tűz eleme a fénnyel kapcsolatos. A Fény pedig a világossággal. Ezért a hamu megtisztít. A Hamu mindig a feltámadás alapja (a főnix is a hamvaiból száll fel). Az Aghora tantra praxisa is a hamu jegyében az elemek megtisztítását célozza meg. Az Aghori nem hisz a szabályokban. Nincs semmiféle dogma vagy szabályrendszer, amit követni kell, ezért az
Aghori Sādhanát nehéz lenne összefoglalni úgy, hogy az általános érvényű legyen. Ezért csak nagy vonalakban tekinthető át a megtisztulási folyamat. A fizikai testet az Aghori nem anyagnak gondolja és nem is illúziónak. A test nem más, mint egy öt elemből álló struktúra, ami önmagában halott. Mozgóvá is csak a „Nagy Anya lehelete”, a prána teszi. Olyan, mint egy bábu, amit Śakti mozgat. Amíg a prána jelen van az öt elemből összeállt testben, addig élőnek tűnik, de ha a prána elhagyja a testet, a test szétesik elemeire. Ezt nevezik „halál”-nak, ami tulajdonképpen nem halál, mert sosem volt önálló élete a testnek, csak a prána tartotta össze az elemeket. A test mindig is halott volt, sosem élt. Az Aghorinak ezért meg kell értenie a finomlétezés titkát. A prána már a finomlétezéshez tartozik, de a finomelemek megértéséhez a durvaelemek ismeretén át lehet eljutni. Az Aghori praxis első lépései tehát hasonlóak ahhoz, amit Hatha Jógaként ismerünk. Ehhez tartozik az Ayurveda tudománya is, ami a doṣákról szól. Ezeknek a doṣáknak az ismerete elengedhetetlen ahhoz, ha a testet gyógyítani akarja valaki. Az Aghori rituálé tehát a mahābhūták (durvaelemek) szintjénél kezdődik. Az öt elem megtisztítása után léphet csak a finomlétezés szintjére az aszkéta vagy jógi. A fizikai test alapvetően a táplálékból áll, a táplálékban pedig ott rejlik a prána is. A táplálkozás tehát az összekötő kapocs a durva-létezés és a finom-létezés között.
A durva létezés a paśu vagy vadállati lét; „egymás testének szétmarcangolásában, vérének ivásában” fejeződik ki. Ezért a finomlétezés elérésének útja a szelíd paśu lét vagy vegetáriánus étrendben manifesztálódik. (A védikus aszkéták, akik az életszentséget komolyan vették, nemcsak a húst, hanem a halat, a kábítószereket, az alkoholt és a szexualitást is tiltották, mert tisztátalannak tartották.) Ez nem azt jelenti, hogy a húsevés bűn vagy ilyesmi, hiszen egy Aghori számára nincs bűn, se tisztátalanság. Egyszerűen a finomlétezés szintjének elérése érdekében végezték el ezt az aszkézist, hogy lemondtak a húsevésről. Ez nem feltétele volt a spirituális útnak, csak egy lemondás, amit önként vállaltak az aszkéták. A legtöbb szöveg ajánlja alapszinten a vegetáriánus diétát, ez az első komolyabb lemondás, ami további lemondásokhoz vezeti az aszkétát. A lemondások a
ragaszkodások láncait bontják le, ezért szükséges egy aszkétának lemondásokat végeznie. A lemondások alatt belső tisztulás érhető el, ami a finomlétezés szintjére visz. A következő szinten a prána kerül a központba, és értelmet nyernek a különféle légzőtechnikák.

Aghori filozófia

Az Aghori filozófiája, ahogy említettem az, hogy „nincs többé irreális világi öröm”. Minden illúziónak távoznia kell egy aszkéta szívéből. A félelem egy illúzió, méghozzá az ego illúziója.
Az ego az, aki fél, mert ragaszkodik. A ragaszkodás a legnagyobb illúzió, ezért meg kell szabadulni a ragaszkodásoktól. Mindenről le kell mondani, amit az egonk táplál. Az ego építi fel az illúziókat körénk, és azokba kapaszkodunk, és félünk elengedni azokat, mert azt hisszük, függünk az illúzióktól. Az Aghori nem fél, mert tudja, hogy nem függ semmiféle illúziótól. Az Aghori lemondott az ego játékáról, elengedte az egoját, és azzal együtt az összes illúziót, ezért felszabadult. Nincs semmi, ami köthetné őt. Nincs semmi, amitől függene, ezért teljesen független és szabad. Szeretni csak egy szabad lélek tud. Az Aghori filozófia központi tanítása ezért nem más, mint az igaz szeretet. Ez a Szeretet „Svātantriya”, vagy a Szabadság Anyja, „MĀ”. Ez a Szeretet Forrása, Az isteni Erő vagy Śakti. Az Aghori imádja az Univerzum Anyját, ezért mindent, ami az Univerzumban jelen van, nagy intenzitással szeret. Egy Aghori tudja, hogy minden élőlény a testvére. A fiatalabbakat öccsének és húgának tekinti, az idősebbeket bátyjaként vagy nővéreként látja. Ez a feltétel nélküli szeretet alapja, hogy minden összetartozik. Minden élőlény a Kozmikus Anya gyermeke. Semmi sem tiszta vagy tisztátalan egy Aghori számára, mert minden a Śakti Mā egy formája. Śakti Mā mindent magában foglal. Az Aghori tantra megértésének előfeltétele, hogy elfogadja a halál tényét élete során. Ez azt jelenti, hogy mindent halottként lát. Minden, ami körülveszi őt a világban, az halott, vagy legalábbis haldoklik. Az egyetlen biztos esemény a halál, és egy halott embernek nincs egoja, nincsenek vágyai és nincsenek illúziói, sőt érdekei sincsenek. Egy Aghori a saját testét is hullaként látja, amit magával cipel a lélek egy ideig, majd később egy másik hullát vesz a hátára, és így vándorol a Szamszárán át. A testtel ezért nem azonosul az Aghori, mert tudja, hogy az nem más, mint egy holttest.
Helyette a Végtelen Léttel azonosul, a Legfőbb Énnel:
Śivával.