A tantrát a nyugati világban egy egzotikus szexuális gyakorlatnak szokás tartani. Számtalan komoly félreértés forrása ez, amivel lépten-nyomon visszaélnek a tudatlanok. Szégyenletes, mi mindenre felhasználják a tantra szót. Ebben komoly szerepe volt az Osho-hoz hasonló álguruknak, akik az eredeti tanításokat kiforgatva és a szimbolikát félreértelmezve a testiségre helyezték a hangsúlyt. A legalapvetőbb szűrő az, hogy ami szexuális, az nem lehet tantrikus, mivel a tantra Szűz. No de nézzük meg, mit is jelent ez pontosan.

Brahmacarya

Először is tisztázni kellene a szexualitás fogalmát a tantrizmuson
belül. Ezt a legnagyobb tantrikus bölcs, Abhinavagupta műve, a Parātrīśikā nevű szentírás teszi egyértelművé. Aki nincs tisztában a tantrikus hagyománnyal, vagy a tantra szó jelentésével, az pusztán a saját torz elképzeléseit közvetíti, melyeknek semmi köze a valódi tantrához.

A szexualitás szinonimája nem egyéb, mint Śiva és Śakti egyesülése,
kapcsolódása. Śiva nem más, mint a Tapasztaló, Śakti nem más, mint
a tapasztalás tárgya. Vagyis Śiva a Tapasztaló és Śakti a gondolat,
amikor Ők ketten külön vannak választva, amikor māyāśakti aktív.

Vagyis amikor a Tapasztaló tapasztal, az szexualitás.

Következésképpen egy Yogin számára egy szép látvány, melynek
eredménye az Én-tudatosság gyönyörében való fürdés: szexuális aktus,
mert a tapasztaló és a tapasztalás tárgya a tapasztalás folyamatában
összekapcsolódnak. Egy szép hang vagy dal tapasztalása, mely a vīrya fellángolásában
teljesedik ki: szexuális aktus.
Mert Śiva a Tapasztaló és Śakti a hang, az érintés érzete, a szag, a
forma, amit a szemen keresztül Śiva lát, stb., valamint minden egyes
gondolat tapasztalás is.

A testi szexuális aktus, mely a hétköznapi ember számára magát a
szexualitást jelenti, a Yogin számára csupán az érintésen keresztüli
aktusa ugyanannak, amit látványként vagy hangként, stb. is képes
átélni, fizikai közösülés nélkül.

Patanjali ezt mondja:
„A brahmacarya-ban való megszilárdulás által eléretik a vīrya.”
Ez a vīrya erőt jelent, életerőt, egészséget, bátorságot, stb. Ami
hasznos a spirituális úton.
Szűk értelemben véve minden igazi Yogī brahmacārī , hiszen a belső,
szilárd, kitartó, Isten Felé irányuló attitűd nélkül nem nevezhetünk
Yogī-nak senkit. Az Igazság az Úr Fényének Kegyelmétől függ, nem
étkezési, morális és hasonló kérdésektől vagy önmegtartóztatástól.

A szexualitás összekapcsolódást, összeforrást jelent az egyén
esszenciális természetével, a vīrya-val. Az aktus, melynek
eredményeképpen a vīrya vagy Én-tudatosságra való Éberség feltárul,amit a Yoga nyelvén samādhi-nak vagy samāveśa-nak nevezünk,
szexuális aktus.


Minden örömérzet, legyen annak intenzitása hétköznapi vagy egészen
extrém, ugyanabból a Forrásból származik: a vīrya aktivitásából, avagy
az Én-Tudatosságra való Éberségből. Egy hétköznapi ember és egy
Yogin közt kizárólag az Éberség a különbség. Egy hétköznapi ember
nem éber arról, hogy öröme Önmaga Esszenciájából származik, mert
nem tud Önmaga Esszenciájáról, így azt hiszi, hogy öröme az
objektumokból származik.

Mivel minden létező Saját, Esszenciális Természete eredendően a
Gyönyör (ānanda), ezért a hétköznapi ember öröme korlátozott marad
és csupán mentális vagy fizikai síkon válik számára tapasztalhatóvá.
Tehát egy személy esetében, akiben a vīrya nem fejlett, s kiben a
szeretet öröme, ami felizgatja a vīrya-t (vagyis aktivizálja az
Éberséget) mások (azaz Yogin-ok) esetében, hiányzik, aki olyan, mint
egy kő, kinek egy szép nő csodaszép alakja, formás csípője és ragyogó
arca, édes, puha és selymes hangja nem nyújt teljes gyönyört.
Azon a szinten, miben egy objektum nem nyújt teljes izgalmat, csupán
korlátolt öröm van jelen. Ha az öröm teljes mértékben hiányzik, az
rámutat az élettelenségre. Kizárólag a bőséges örömben való
elmerülés izgatja fel a vīrya-t és csupán ez eredményezi a szép dolgok
szeretetét. A ragyogó gyönyör csak azok számára lehetséges, kiknek
szíve kitárult a vīrya által, aminek határtalan kapacitása van az
érzékenység (vagyis éberség) megerősítésére, és ami bennük az
élvezetek tárgyainak sorozatos önazonosítása által szilárdult meg.
Minden intenzív tapasztalás a vīrya-t mozdítja meg, melynek hatására
intenzív örömérzet lesz urrá a tapasztalón.

Ha a vīrya megmozdulásának vagy aktivitásának pillanatában, az
örömérzet forrása a Legfőbb Én-Tudatosság, akkor az elhozza a
tökéletes ÉN Abszolút Szabadságát.
A szexualitás ezért jó reprezentánsa a Kreatív Erő feltárulásának más
szóval Én-felismerésnek, mert az aktus végén tapasztalható orgazmus
élménye van a legközelebb ahhoz az örömérzethez, és intenzitáshoz,
ami a Kreatív Erőnek vagy ‘aham’-nak a Természete, így túl van az
elme körén. Egy hétköznapi ember számára egy naplemente vagy egy
szép vers csupán szép. Egyik talán szebb, mint a másik. Lehet egy-egy
élmény sokkal meghatározóbb, mint egy másik Ezt minden ember
ismeri.

Ám egy Yogin számára, kiben „a vīrya igazán fejlett”, vagyis kinek
Ébersége fejlett, annak egy-egy intenzív tapasztalás, ami egy
hétköznapi ember számára fel sem tűnik, az Én-realizáció állapotában
csúcsosodhat ki, amennyiben az élmény intenzitásának hatására
egyesül a tökéletes Én-tudatossággal, vagyis meghaladja a hétköznapi
állapotot, melyben az örömérzet forrása csupán a tapasztalt objektum,
illetve amiben az objektum tűnik a forrásnak, a káprázat hatására.
A hétköznapi ember számára is a vīrya mocorgásából más szóval a
vīrya-val való egyesülésből származik az örömérzet bármilyen
tapasztalásban, csak erről nem éber, így gyönyörének forrásaként a
tapasztalt objektumot tudja, így az élménye is korlátolt, véges és
csupán emlék marad. Ennek oka, hogy bennük a vīrya, avagy éberség a
valódi Én-re, valódi önmagukra, nem fejlett.

"Miképp egy nővel való (nőknek férfival való) összezárt ölelésben, az individualitás teljesen feloldódik az egység érzete által és az individuum minden külső vagy belső érzékelést elveszt, amikor az elme eggyé olvad az Isteni Erővel (śakti-val). Az individuum elveszíti tehát a dualitás érzetét és az egység- tudatosság fényét tapasztalja. A szövegek úgy beszélnek a nővel való egyesülésről, mint egyfajta illusztrációja az Istennel való egyesülésnek. Csupán egy bolond (tudatlan) gondolja erről a szemléltetésről, hogy az állati élvezet (fizikai szexualitás) gyakorlására utasít."

Ez az említett Fény az individuum valódi Én-je és nem jön semmiféle
külső forrásból. A nő (nők esetében férfi) csupán egy katalizátora,
előidézője a Fény Megnyilvánulásának.

Nos ez a stanza az emberi szexualitásból ismert példákkal (férfi és nő,
izgalom, orgazmus…) reprezentálja a samādhi-t, vagyis telis tele van
szimbólumokkal. Mivel az állati ösztönök által vezérelt tudatlan
individuum gyakorlatilag ölni tudna a fizikai szexuális aktusért, melyet
test-tudatosságának köszönhet, ezért az ilyen fizikális aktus példázata
nagyon komoly félreértési talajra talál.

Természetesen vannak konkrétan fizikai síkon megnyilatkozó
gyakorlatok, amik a samādhi elérésében segítenek, ám ezek hatékony
gyakorlásához egyrészt a test-tudatosság meghaladása szükséges,
másrészt mind titkos. Gyakorolhatsz brahmacarya-t, azaz lehetsz
brahmaacarii, akkor is ha házas vagy és rendszeres szexuális életet
élsz, csak ekkor általában a hűség megkövetelt. Ezért elmondható,
hogy az amit legtöbben „tantrikus szex” címszó alatt ismernek, az
felejtős. 

A Tantra nem a fizikai szexualitásról szól, hanem az
Önmegvalósításról.